Világszinten azt mondhatjuk, hogy a XVIII. század közepe-vége és a XIX. század első felében a céhes rendszerek már eltűnő félben voltak, egyidejűleg a mezőgazdaságban a háztartás és házkörüli munkának az uralkodó jellegét is felváltották az ipari forradalommal megjelenő nagyvárosi kapitalista gyárak, üzemek. Megjelent a két független individuális főszereplő – a munkáltató, és a munkavállaló – velük együtt a gépek, üzemi-munkaszervezeti egységek. Az üzemi problémák állandó jellege mellett végül kialakult a XX. század első felére a gazdaságnak a több száz, több ezer munkavállalót foglalkoztató intézménye.
Korunk egyik jellemző vonása a tudományos-technikai forradalom kibontakozása. A felhalmozott és egyre gyarapodó emberi tudás máris olyan eszközök birtokában van, amelyekkel soha nem látott mértékben válik képessé a társadalom anyagi alapját adó munka termelékenységének emelésére. A lehetőség valóra váltásának azonban igen sok feltétele van. A tudományos és a technikai eredmények gyakorlati felhasználásának ütemét, hatékonyságát egyebek között éppen az határozza meg, hogy milyen fokot ért el, hogyan fejlődik a munka – társadalmi méretű és vállalatokon belüli – szervezettsége. A szervezés javítása révén érhetjük el a legkisebb ráfordítással a termelékenység növekedését, és ez a tény különösen napjainkban kap nagy jelentőséget, amikor átmenetileg csökkennek a fejlesztési lehetőségek.
Szervezés alatt olyan céltudatos tevékenységet értünk, melynek során – egy előre meghatározott cél elérése érdekében – úgy kapcsoljuk össze a rendelkezésre álló erőforrásokat és az emberi munkát, hogy azok kedvező összhangban legyenek. A szervezés a gyakorlatban egyidejű a munkamegosztással. Mindenütt ahol munkamegosztás van, szükséges a feladatok megosztása is, és így fennáll a szervező tevékenység szükségessége. A munkafeladatok megosztása elsősorban azok pontos körülhatárolását és felelőshöz rendelését feltételezi.
Ábra 1 – A munkaszervezés hatása a munkafeladatokra és a vezetői irányításra
A távmunka munkaszervezési modellje valójában nem kíván többet, mint amit már 1911-ben Frederick W. Taylor (1856-1915) is megfogalmazott, ahol az egyes munkafolyamatokat olyan kisebb munkafeladatokra darabolja, amelyek elvégzésének legoptimálisabb folyamata meghatározható és ezeknek az egyszerűbb és szabályozott munkafeladatoknak az elvégzése oktatás formájában viszonylag rövid idő alatt elsajátítható. Ezzel az ún. taylori munkaszervezési módszerrel a termelés hatékonyságát többszörösére növelték. Egy svájci gombostűkészítő manufaktúrában például a munkások a tűkészítés összes műveletet egyedül végezték és így naponta 20 db tűt készítettek. Az taylori munkaszervezés időelemzés és munkamegosztás alapú átszervezése után egy munkás naponta 4.800 db tűt volt képes elkészíteni. Ez gyakorlatilag a teljesítmény 240-szerezése. (Adam Smith, 1786). Hasonlóan kiemelkedő eredményt ért el a jénai Zeiss-Művek vezetője, Ernst Abbe (1840-1905). A munka tanulmányozása során a munkások teljesítményének alakulását vizsgálta. Munkamódszere alapján sikerült 12 óráról 8 órára csökkenteni a munkaidőt úgy, hogy a napi teljesítmény nem csökkent. Elton Mayo (1880-1940) szerint a nagy ipari rendszerek mindinkább kiszorítják a humán elemeket, ezért a racionalizálást elősegítő (taylori) szervezés eredményei nem maradandóak. Előremutató felismerése volt, hogy az ember helyzetétől, viselkedésétől, elvárásaitól elkülönülve eredményes szervező munkát nem lehet folytatni. Mayo koncepciójának lényege az, hogy maga a munka, a termelési folyamat, és annak pusztán fizikai követelményei viszonylag kisebb jelentőségűek, mint a munkás társadalmi és pszichológiai helyzete a termelési folyamatban. Ehhez kapcsolódóan fontos megemlíteni, hogy a távmunka az egyéni igények megvalósulását biztosíthatja a munkakörnyezetben és az időbeosztásban, ezzel támogatva a hatékonyság növelését.
A munkafeladatok hatékonyan történő folyamatos szervezése időbeli és pénzbeli ráfordításokat is igényel. Az optimális munkaszervezésre fordított kiadás meghatározható annak a kiadás és bevételre gyakorolt hatásáról rajzolt grafikonról.
Ábra 2 – A munkaszervezés optimális költsége a kiadások és bevételek alapján
A gazdaság folyamatosan alakul, a piaci szereplők gyorsan kell, hogy reagáljanak a piaci változásokra. A globalizációs folyamat révén az egyes multinacionális vállalatok egyre több országban jelennek meg, telephelyeik száma rohamosan szaporodik. Ahhoz, hogy minél teljeskörűbben tudják kiszolgálni ügyfeleiket, nélkülözhetetlen számukra nem csak a jelenlét, hanem a helyi piac ismerete, és a sajátosságok figyelembevétele, valamint ezek beolvasztása működési stratégiájukba. Ennek köszönhetően, ugyanaz a szolgáltatás egyes országokban gyakran különbözőféleképpen kell hogy működjön, gondoljunk csak a helyi adózási szabályokra, amely szinte minden országban, de gyakran országon belüli régiókban is eltér. Ezek a nagyvállalatok tehát a helyi prioritások szerint akarnak működni és terjeszkedni, mindazonáltal az információkat egységesen akarják látni. Napjaink fejlett informatikai háttere nélkül ez már elképzelhetetlen lenne.
A gazdaság változásai és az informatikai megoldások fejlődése szoros kapcsolatban van. Elképzelhetetlen lett volna a mai modern gazdaság az Internet, a vállalatirányítási szoftverek (ERP – Enterprise Ressource Planning), a kommunikációs technológiák kialakulása nélkül. Ezeknek a technológiai fejlődéseknek köszönhetően napjainkban gyakori, hogy egyes vállalatok a napi szintű koordinációjukat más országból vezénylik (lásd: indiai távmunkahelyek, amerikai központtal). A munkaszervezés és a technológia tehát az egyes munkafeladatokat azok elvégzésének térbeli helyétől függetlenül is képes munkafolyamatokká építeni.
A távmunka alapját az 1970-80-as évek információs társadalom – és technológia feltételei nyitották meg. Megjelennek a modern gazdasági világra jellemző egységek kihelyezése – az outsourcing –, az alvállalkozók megjelenése a nagyvállalatok hátterében. A munkafeladatok tovább bontásával ugyanis, az egyes lokációk, munkafeladataik egy részét erőforrás kihelyezés formájában alvállalkozónak adhatják ki. Ilyenkor úgynevezett „szolgáltatásszínt szerződésekben” (SLA – Service Level Agreement) határozzák meg az egyes munkafeladatok elvégzési módját, feltételeit, kontroll kritériumait. A távmunka hasonlóan igényli a munkafeladatok pontos megfogalmazását azzal, hogy rugalmasságot biztosít az egyes feladatok végrehajtására vonatkozó vezetési gyakorlatban. A munkafeladatok elvégzésére vonatkozó utasítások ugyanis az outsourcing szerződésekkel szemben rugalmasabban alakíthatók a változó körülményekhez. A távol dolgozó munkavállaló vezetője ugyanis továbbra is ugyanaz a munkaadó lesz, ellentétben az outsourcing esetén belépő vállalkozásra, ahol saját szervezeti struktúra található.
Ábra 3 – Rugalmasabb vezetési gyakorlat a távmunka üzleti modelljében
Maguk a munkavégzők ebből a gazdasági és technikai fejlődésből annyit tapasztalnak, hogy munkavégzésük egyre nagyobb részben már csak informatikai és kommunikációs – más néven infokommunikációs – eszközökön történik, a műveletek gyakran automatizáltak, és azokat inkább már csak ellenőrizni, vezényelni kell. A munkakörök egyre nagyobb része szellemi tevékenység irányába tolódik el. Az átalakulás ellenére, a munkavégző továbbra is minden reggel bemegy a munkahelyére, majd nap végén hazatér. Egyes nagyvárosokban ez naponta 1-3 órát is igénybe vehet. Éves szinten ez 10-31 napnyi utazást jelent, de ha munkaidőként tekintünk rá, úgy 31-93 extra munkanapot jelent, amit akár szabadságként, nem pedig egyfajta önkéntes, ingyenes munkavégzésként töltene el a legtöbb ember. Hisz ez az idő legtöbbször nem hasznos sem a munkavállalónak, sem a munkaadónak, de mégis kizárólag a munka miatt töltjük utazással az időnket. Ennek a holtidőnek a felszabadítása az egyik fontos eleme a távmunkavégzés munkavállalói előnyeinek.
Tekintettel, hogy a munkavégzés egyre több munkakörben és a nap egyre jelentősebb részében szinte csak infokommunikációs eszközökön történik, gyakorlatilag lehetővé vált, hogy ne csak a telephelyek legyenek szétszórtan a Világban, hisz ugyanaz a munkaszervezési logika és technológia teszi lehetővé azt is, hogy a munkavállalók bárhonnan elérhessék a központi rendszereket. Ugyanazok a számítógépek 1-2 egyszerű szoftver felinstallálásával, (pl. VPN kliens) technikai szempontból gyakorlatilag azonnal távmunkára alkalmassá tehetik a munkavállalót.
Forrás:
Forgács Tamás: A távmunka gazdaságpolitikai áttekintése ; Bp,2006; tanulmány
Távmunka Forrás 